Annak ellenére, hogy a segítségnyújtás elmulasztása a KRESZ és a jog szerint is büntetendő, meglepően sokan élnek még manapság is abban a tévhitben, hogy csak akkor kötelesek megállni és segíteni egy balesetnél, ha annak okozói voltak. Óriási tévedés! Ha mi magunk okoztuk a balesetet, és továbbhajtunk, akkor az már nem a segítségnyújtás elmulasztása, hanem cserbenhagyás, ami még súlyosabb bűncselekménynek számít. Segítséget azonban minden bajbajutottnak kötelesek vagyunk nyújtani, függetlenül attól, hogy részt vettünk-e az illető sérülésének előidézésben vagy sem.
Az Autómentő Manó tapasztalatai alapján sajnos a mindennapi életben sokan nem mernek, vagy nem akarnak segítséget nyújtani, mert attól félnek, hogy „még nagyobb bajt okoznak”, esetleg „jogi következményektől tartanak”, de ezek a kifogások a bíróság előtt nem állják meg a helyüket. Természetesen senkitől nem várható el olyan jellegű segítségnyújtás, amely saját életének a veszélyeztetésével, kockáztatásával jár, de ez nem jelenti azt, hogy akkor semmit nem kell tennünk. Ha például meglátjuk a folyóparton, hogy valaki az életéért küzdve fuldoklik a vízben, de mi magunk nem tudunk úszni, nem kell felelősségre vonástól tartanunk azért, mert nem ugrunk utána, segítséget hívni azonban akkor is kötelesek vagyunk, nem fekhetünk le nyugodtan napozni, amíg az a szerencsétlen a folyó közepén kapálódzik.
A közúti baleseteknél ugyanez a helyzet. Senkitől nem várható el, hogy bemásszon egy égő autóba, és szakszerű újraélesztést sem kell feltétlenül produkálnia, ha nincsen orvosi végzettsége. Ami viszont mindig kötelező:
– Megállni és biztosítani a helyszínt (vészvillogók bekapcsolása, elakadásjelző háromszög felállítása)
– Felajánlani a segítségnyújtást, felmérni a sérültek állapotát és számát
– Segítséget hívni (112 tárcsázása)
És ha ezekkel megvagyunk, mielőbb értesítsük az autómentőket is, hogy a sérült járműveket elszállítsák a helyszínről, és zavartalanul haladhasson tovább a forgalom.