Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…

Mivel a legtöbb információt a szemünk segítségével gyűjtjük be a világról, nagyon fontos, hogy vezetés közben minél többet lássunk a környezetünkből, mert így nagyobb az esélyünk a biztonságos közlekedésre, illetve a balesetek elkerülésére. Ezért nem szabad soha elindulni lefagyott szélvédővel vagy meghibásodott ablaktörlővel, és ezért lehet élet-halál kérdése, hogy jól van-e beállítva a visszapillantó tükör.

Mint a mai autókban szinte minden, a visszapillantó tükör is egy fejlődés eredménye, az első automobilokban ugyanis még nem voltak efféle eszközök. Egy század eleji könyvben a szerző azt javasolta a női autóvezetőknek, hogy hordjanak maguknál egy kis kézi tükröt, amivel időnként megnézhetik a mögöttük haladó forgalmat anélkül, hogy hátrafordulnának. Az első autókba szánt visszapillantó tükröt 1906-ban szabadalmaztatták, és néhány évvel később a legendás Indianapolis 500 versenyen az egyik versenyautót már fel is szerelték vele, a futam után azonban a pilóta azt mondta, hogy az egyenetlen pálya miatti állandó rázkódás miatt semmi hasznát nem vette. A visszapillantó tükrök széleskörű elterjedéséhez tehát a jó minőségű úthálózat kiépítése is kellett, ezért gyárilag csak az 1920-as évek modelljeiben jelentek meg.
Manapság már ott tartunk, hogy a visszapillantó tükröket kezdik leváltani a visszapillantó kamerák. Ez elsősorban azoknál a nagytestű modelleknél fontos, amelyeknél a plató vagy a csomagtartó akár több méternyi útszakaszt is eltakar a vezető elől. Az Egyesült Államokban évente átlagosan 50 kisgyerek hal meg a tolató városi terepjárók és a figyelmetlen sofőrök miatt.

Az Autómentő Manó mindenkinek azt tanácsolja, hogy soha ne induljon el megfelelően beállított tükrök nélkül, mert sávváltáskor és tolatáskor emberéletek múlhatnak azon, hogy megfelelő mértékben belássuk a mögöttünk lévő útszakaszt. Ha mindenki rendeltetésszerűen használná a visszapillantó tükröket, kevesebb autómentéssel és személyi sérüléssel járó baleset történne az utakon.

2018-10-25T09:36:05+00:00