Tulajdonképpen meglehetősen gőgös dolog azt hinni, hogy mi, a XXI. század ökotudatos polgárai találtuk ki őket. Sokkal régebb óta léteznek és használatosak, mint azt általában gondoljuk. 1893-ban maga Diesel is mogyoróolaj meghajtású járgányával pöfögött Augsburg utcáin. A bioetanolt már az 1970-es években is széles körben használták például Brazíliában, a mai üzemanyagcellák ősének feltalálása pedig Sir William Robert Grove nevéhez köthető, ahol a dátum 1838!

Csak annyi történt, hogy mára vált világossá, nem pazarolhatjuk korlátlanul a Föld nyersanyagkincseit, autózni viszont muszáj, kell tehát valami, ami nagy tömegben is képes kiváltani a benzint, a gázolajat. Le kellett porolni a régi ötleteket, hogy korszerűsítve, folyton fejlesztve lehessenek alternatív lehetőségei az üzemanyagoknak.

A bioüzemanyagok növényi vagy állati eredetű biomasszából készülnek. Megújuló energiaforrások, létrehozásukhoz nincs szükség azokra az évmilliókra, mint a kőolajnak. Halmazállapotukat tekintve lehetnek szilárdak, cseppfolyósak (bioetanol, biodízel) vagy gázok – ez utóbbit speciális felépítésű gázüzemű motorokban alkalmazzák.

A biodízel dízelmotoros autók számára jelent környezettudatos(abb) megoldást önmagában vagy megfelel arányban keverve fosszilis hajtóanyaggal. Tankolható járműbe, álló dízelmotorokba vagy működtethető vele egyéni központi fűtés is. A bioetanol főként etil-alkoholból áll. Növényekből nyerik, helyettesítheti a benzint, vagy lehet annak adalékanyaga. A kutakon csapolható E85-ös üzemanyag például 85%-ban bioetanol és 15%-ban benzin. Az üzemanyagcellák kémiai energiát alakítanak át elektromos energiává, lényegesen nagyobb hatásfokkal működve, mint a belső égésű motorok.

Lehetőségek sora, hogy tisztább, földbarátabb módon autózzunk. Még akkor is, ha egyelőre sok a kétség és a kritikus hang is. Igaz, hogy az ásványkincsekben szegényebb, főleg mezőgazdasági területeken is előállíthatóvá válik az üzemanyag, hogy nőhet a helyi munkaerő foglalkoztatottsága, hogy egyes számítások szerint kisebb az üvegház-hatás ezeknek az üzemanyagoknak a használatával, de tény, hogy az előállítást hatékonyabbá kell tenni. És választ kell adni arra is, vajon, ha tömegében efféle forrásokból igyekszünk kiváltani a hagyományos üzemanyagokat, nem borítjuk-e fel a világ élelmiszer-termelésének egyensúlyát, nem romboljuk-e tovább az esőerdőket, és nem rontjuk-e tovább a Föld szegényebb élettereinek esélyeit…