Minap súlyos baleset történt egy németországi autópályán. Hárman meghaltak. Az autómentők, a mentők, a tűzoltók tették (a pszichésen sem könnyű) dolgukat: életekért küzdöttek, értéket mentettek, és próbálták a közlekedés többi résztvevője számára újra járhatóvá és biztonságossá tenni az utakat. A többi autós pedig… felvételeket készített a balesetről… Az eset azért lett hír, mert a tűzoltóknál elszakadt a cérna, és a vizes tömlő segítségével térítették észre a katasztrófafilmeseket…
Pedig egyre gyakrabban történik ez. Tulajdonképpen neve is van már: katasztrófaturizmus. Valahol szörnyűség, baleset történik, és a bámészkodó tömegben magasra emelt mobiltelefonok jelzik, hogy mások számára az éppen zajló tragédia képes alapanyag csupán; talán egy közösségi megosztáshoz, talán csak ahhoz, hogy a legközelebbi baráti találkozón a mi tarsolyunkban (mobilunkon) legyen a leghatásosabb sztori…
Elgondolkodtató… A szociálpszichológia szerint több ez, mint puszta kíváncsiság, és semmiképpen nem azonos a kárörömmel. Sőt! A tudomány pozitív érzelemként azonosítja: a kívülálló biztonságérzetet érez akkor is, amikor annak szemtanúja, hogy mások nehézségeket, tragédiákat élnek meg. Mégis, az etikai érzéket, a jó erkölcsöt sérti, ha a megkönnyebbült fellélegzést efféle fotózás, videózás is követi.
Ha pedig ez nem lenne elég, gondoljon arra, hogy a baleset helyszínén komoly munka folyik: el kell látni a sérülteket, menteni, ami menthető, elszállítani a törött autót, és a rendőröknek is részletesen kell rögzíteniük a baleseti körülményeket – ezen sok múlhat, ne feledje! A bámészkodás adott esetben csak tetézi a bajt, hiszen a figyelmetlen autós újabb koccanásokat okozhat, indokolatlanul lassíthatja a forgalmat, a téblábolók újabb balesetveszélyes szituációkat teremtenek.
Németországban a fentihez hasonló esetek miatt egyre többször mozgatható paravánokkal fedik el a kíváncsi szemek elől az eseményeket. Az biztos, hogy valami gyakorlatbéli változtatást követel ennek az új jelenségnek a kezelése. De mennyivel emberibb lehetne, ha a paraván pusztán a fejünkben állna empátiából, együttérzésből, tiszteletből…